Óbuda – Kalász RG TC és a Ritmikus Gimnasztika

Egyesületünk, az ÓBUDA – KALÁSZ RG TC 1994-ben alakult Érfalvy Nóra - 1988-as szouli olimpikon - vezetésével, akkor még Óbuda RSG TC néven.
Kezdetektől kiemelkedő szerepet játszunk utánpótlás nevelésben és felnőtt korosztályban is.
Egykori tanítványaink ma már felnőtt nőként, teljes elégedettséggel tekintenek vissza azokra az évekre, melyeket egyesületünknél töltöttek.
Újabb és újabb generációk nőttek fel vezetőedzőnk és neki segítő edzőink keze alatt. Egyesületünk versenyzője Vass Dóra, a világ legjobb 20 tornásza közott rangsorolt és jó eséllyell pályázik a 2016-os riói olimpiai részvételre. Egyéni válogatottként jelenleg ő képviseli legmagasabb szinten a magyar ritmikus gimnasztika sportágat. A 2011-es montpellier-i vb 19. helyezettje és a 2012-es eb 15 helyezettje. A volt Szovjetunió utódállamainak hegemóniája miatt Magyarországnak, a világ más országaihoz hasonlóan, olimpiai éremszerzésre egyenlőre nincs esélye, de rangos világversenyeken, a sportág szerenkénti számaiban már mutattunk fel figyelemre méltó eredményeket.
Évente több országos versenyt, és 2012-ben már a XII. Nemzetközi Óbuda Kupát rendezzük meg, melyre az utóbbi években általában 15 ország mintegy 20 egyesülete nevez.
Valljuk, hogy az RG a legnőiesebb sportág, amely látványossága miatt Európa más országaiban rendkívül népszerű. A korábban Budapesten megrendezett VB, illetve az elmúlt években szintén Magyarországon lebonyolított Világkupa versenyek mind azt igazolják, hogy hazánkban is egyre komolyabb érdeklődés nyilvánul meg a sportág szépségei iránt.
Varga Richard - elnök
Érfalvy Nóra - vezetőedző
Kezdetektől kiemelkedő szerepet játszunk utánpótlás nevelésben és felnőtt korosztályban is.
Egykori tanítványaink ma már felnőtt nőként, teljes elégedettséggel tekintenek vissza azokra az évekre, melyeket egyesületünknél töltöttek.
Újabb és újabb generációk nőttek fel vezetőedzőnk és neki segítő edzőink keze alatt. Egyesületünk versenyzője Vass Dóra, a világ legjobb 20 tornásza közott rangsorolt és jó eséllyell pályázik a 2016-os riói olimpiai részvételre. Egyéni válogatottként jelenleg ő képviseli legmagasabb szinten a magyar ritmikus gimnasztika sportágat. A 2011-es montpellier-i vb 19. helyezettje és a 2012-es eb 15 helyezettje. A volt Szovjetunió utódállamainak hegemóniája miatt Magyarországnak, a világ más országaihoz hasonlóan, olimpiai éremszerzésre egyenlőre nincs esélye, de rangos világversenyeken, a sportág szerenkénti számaiban már mutattunk fel figyelemre méltó eredményeket.
Évente több országos versenyt, és 2012-ben már a XII. Nemzetközi Óbuda Kupát rendezzük meg, melyre az utóbbi években általában 15 ország mintegy 20 egyesülete nevez.
Valljuk, hogy az RG a legnőiesebb sportág, amely látványossága miatt Európa más országaiban rendkívül népszerű. A korábban Budapesten megrendezett VB, illetve az elmúlt években szintén Magyarországon lebonyolított Világkupa versenyek mind azt igazolják, hogy hazánkban is egyre komolyabb érdeklődés nyilvánul meg a sportág szépségei iránt.
Varga Richard - elnök
Érfalvy Nóra - vezetőedző
Ritmikus gimnasztika
(forrás: Olimpiai bizottság honlapja, www.mob.hu)Eredete
Valahol a balett és a torna keveréke, megfűszerezve némi német behatással – kiegészítő eszközök használata izomerősítés céljából –, és svéd befolyással (szisztematikus talajtorna a ritmusérzék fejlesztésére). A szakág kialakulásánál e két nációról szoktak külön is megemlékezni, hódító útjára azonban Európa keleti felében indult a ritmikus gimnasztika. Mire a FIG (Nemzetközi Tornaszövetség) figyelme az akkor „modern tornának” hívott műfaj felé fordult, már női tornászok százai csábultak el a szalagok, karikák, buzogányok világába.
Hazánk is fontos szereplője volt az események sorozatának: 1963-ban Budapest nemzetközi versenyt szervezett, amelyet egy évvel később a FIG az első hivatalos világbajnokságnak ismert el. Jóllehet ekkor még csak 10 ország 28 versenyzője indult, a számok csakhamar nőni kezdtek, a hetvenes években Amerika is bekapcsolódott a vérkeringésbe – igaz, amikor az érmek elosztásáról van szó, a kelet-európaiak továbbra is egyeduralkodónak számítanak.
Olimpiai múlt
1984-ig kellett várni, hogy a sportág bemutatkozhasson: igaz, a Los Angeles-i olimpia rg-versenye erősen megszenvedte a szovjet blokk bojkottját. Később a média élcelődésének vált céltáblájává az rg, a barcelonai olimpiára kitalált szabályrendszer ugyanis minimum kiérdemelte a nevetséges jelzőt. Atlantára legalább a továbbjutási szisztéma normalizálódott, a pontozással ugyanakkor – szokás szerint – sok probléma volt: inkább a karrier határozta meg az értékeket, mintsem a szőnyegen bemutatott produkció, így lehettek olyanok érmesek, akik elejtették a szert a döntőben, és szorult le a dobogóról az, aki három hibátlan előadással aratott osztatlan sikert a közönség körében. Nem csoda, hogy a háromszoros világbajnok, itt ötödikként rangsorolt bolgár Marija Petrova ekképp kommentálta a történteket: „A mi sportágunk inkább a versenyhelyszínen kívül zajlik. A folyosókon, a kávézókban, a bírók között.”
Verseny, szabályok
Az rg-seknél nincsenek szerenkénti döntők, csak egyéni összetett van, illetve 1996-tól csapatban is összemérhetik tudásukat az indulók. Érdekesség, hogy az öt kéziszer – kötél, karika, labda, buzogány, szalag – közül az olimpiákon rendre csak négyet használnak: ezt egy rotációs rendszer szabályozza. A 2005-2008 között érvényes szabály szerint egyéniben a kvalifikáció és az olimpia évében a labda „pihen”, míg a csapatverseny során az öt tornásznak az egységes szergyakorlatot kötéllel, míg a 3+2-es gyakorlatot karikával és buzogánnyal kell bemutatnia.
A 13x13 méteres szőnyegen egyéniben 75-90 másodperces, csapatban 2:15-2:30 perces produkciókat kell előadni, zenére. A látottakat tíz bíró pontozza: öt a kompozíciót, öt pedig a kivitelezést díjazza – elvben rendkívül precízen előírt szabványok alapján: tizedeket hozhat egy magas dobás, egy közben bemutatott jó lépéskombináció, ugyanakkor nem csupán a hibák jelentenek levonásokat (valakire rátekeredik a szalag, elejti a buzogányt), de a rendkívül szigorú öltözködési szabályok áthágása is. Minthogy a viselendő ruha takarási felülete szinte centire elő van írva, mínuszok terhelhetik a pontszámot, ha a melltartó pántja elővillan, vagy esetleg szétreped a zippzár, mint Marija Petrova esetében Barcelonában, és az máris kéttizedes levonást jelent.
(forrás: Olimpiai bizottság honlapja, www.mob.hu)Eredete
Valahol a balett és a torna keveréke, megfűszerezve némi német behatással – kiegészítő eszközök használata izomerősítés céljából –, és svéd befolyással (szisztematikus talajtorna a ritmusérzék fejlesztésére). A szakág kialakulásánál e két nációról szoktak külön is megemlékezni, hódító útjára azonban Európa keleti felében indult a ritmikus gimnasztika. Mire a FIG (Nemzetközi Tornaszövetség) figyelme az akkor „modern tornának” hívott műfaj felé fordult, már női tornászok százai csábultak el a szalagok, karikák, buzogányok világába.
Hazánk is fontos szereplője volt az események sorozatának: 1963-ban Budapest nemzetközi versenyt szervezett, amelyet egy évvel később a FIG az első hivatalos világbajnokságnak ismert el. Jóllehet ekkor még csak 10 ország 28 versenyzője indult, a számok csakhamar nőni kezdtek, a hetvenes években Amerika is bekapcsolódott a vérkeringésbe – igaz, amikor az érmek elosztásáról van szó, a kelet-európaiak továbbra is egyeduralkodónak számítanak.
Olimpiai múlt
1984-ig kellett várni, hogy a sportág bemutatkozhasson: igaz, a Los Angeles-i olimpia rg-versenye erősen megszenvedte a szovjet blokk bojkottját. Később a média élcelődésének vált céltáblájává az rg, a barcelonai olimpiára kitalált szabályrendszer ugyanis minimum kiérdemelte a nevetséges jelzőt. Atlantára legalább a továbbjutási szisztéma normalizálódott, a pontozással ugyanakkor – szokás szerint – sok probléma volt: inkább a karrier határozta meg az értékeket, mintsem a szőnyegen bemutatott produkció, így lehettek olyanok érmesek, akik elejtették a szert a döntőben, és szorult le a dobogóról az, aki három hibátlan előadással aratott osztatlan sikert a közönség körében. Nem csoda, hogy a háromszoros világbajnok, itt ötödikként rangsorolt bolgár Marija Petrova ekképp kommentálta a történteket: „A mi sportágunk inkább a versenyhelyszínen kívül zajlik. A folyosókon, a kávézókban, a bírók között.”
Verseny, szabályok
Az rg-seknél nincsenek szerenkénti döntők, csak egyéni összetett van, illetve 1996-tól csapatban is összemérhetik tudásukat az indulók. Érdekesség, hogy az öt kéziszer – kötél, karika, labda, buzogány, szalag – közül az olimpiákon rendre csak négyet használnak: ezt egy rotációs rendszer szabályozza. A 2005-2008 között érvényes szabály szerint egyéniben a kvalifikáció és az olimpia évében a labda „pihen”, míg a csapatverseny során az öt tornásznak az egységes szergyakorlatot kötéllel, míg a 3+2-es gyakorlatot karikával és buzogánnyal kell bemutatnia.
A 13x13 méteres szőnyegen egyéniben 75-90 másodperces, csapatban 2:15-2:30 perces produkciókat kell előadni, zenére. A látottakat tíz bíró pontozza: öt a kompozíciót, öt pedig a kivitelezést díjazza – elvben rendkívül precízen előírt szabványok alapján: tizedeket hozhat egy magas dobás, egy közben bemutatott jó lépéskombináció, ugyanakkor nem csupán a hibák jelentenek levonásokat (valakire rátekeredik a szalag, elejti a buzogányt), de a rendkívül szigorú öltözködési szabályok áthágása is. Minthogy a viselendő ruha takarási felülete szinte centire elő van írva, mínuszok terhelhetik a pontszámot, ha a melltartó pántja elővillan, vagy esetleg szétreped a zippzár, mint Marija Petrova esetében Barcelonában, és az máris kéttizedes levonást jelent.